Befejezés

Mielőtt belecsapnák a végébe, elmondok néhány előzményt: Evelinnek (még a történet elején) valami láthatatlan "valami"karmolja végig a lábát, Késöbb Evelin természete megváltozik...sok kalandot élnek át..de a lány úgy érzi, már nem hozzájuk tartozik, többször is, titokban találkozott Delta Vilmával, aki arra kényszeríti, vigye barátait az ördögökhöz, azt is elmondja, hogy az a relytélyes karmolás ő volt, ezzel ördöggé változtatva a lányt. Evelin egyre lehangoltabb, nem tudja mit tegyen, szívében a jó és az egyre erősödő rossz vitatkozik. Anita észreveszi, hogy valami nem stimmel vele és követi őt egy éjszaka (azelőtt többször is eltűnt). Evelin hajmeresztő, titkos ösvényekre tért, mígnem egy nyüzgyő völgybe érkezett, Anita egy nagy szika mögé bújva figyelte a jelenetet. Hamarosan kiderül, hogy a nyüzsgő lények ördögök, Evelin hozzájuk ment feladni magát, így megmentheti barátait, így hát az ördögök ellopták szívét, hogy belőle is igazi ördög váljék. Anita visszamegy barátaihoz, hogy beszámoljon a történtekről, és valami tervet készítsenek. Azt eszelték ki, hogy visszaszerzik szívét, így veszedelmes kalandra indulnak, rátalálnak egy titkos, átkokkal védett barlangra, ahol az ördögök legrelytélyesebb dolgaik vannak a palotaszerű építmény méllyen as föld alatt van, a termek nagyok, és sötétek, telepakolva mindenféle mágikus dologgal és egészen egyszerű hétköznapi tárgyakkal, no meg befőttes üvegben lévő szervekkel... Végül egy vakítóan fényes helyiségbe érnek, melynek közepén egy óriási régi könyv áll. Mindenki próbálkozik felnyitni a könyvet, de csak Anitának sikerül, elnyeli őt a betük rengetege, és vissza reppen a nagyon távoli múltba, még a Föld kialakuása előtti időkben találja magát. Anita test nélkül, csupán levegőként találja magát a világegyetem közepén, a semmi közepén.  Két emberszabású lény veszekedett egymással az egyik groteksz kinézetű (a felyén ördögszarvakkal), csúnya, arcárol gyűlölet áradt, a másik szép volt, kedvesség sugárzott felőle. (Az egyi ördög, a másik angyal volt). Egy komor kinézetű harmadik karakter állt köztük, súgva beszéltek, így Anita nem hallhatta, közelebb suhant hozzájuk, egészen keresztűlmegt rajtuk, de így sem nagyon hallotta, a levegő nem éppen hallásáról híres. Nagyjából arró vitatkoztak, kié legyen a világ, a komor alak egy apró golyót gyúrt a semmiből, majd még egyet, így let kilenc kisebb-magyobb gömb forma, egyeseket kőből, másokat gázból csnált, végén eg fényes gömböt hozott létre, ez már jóval nagyobb volt a többinél, sorba rakta őket, majd a harmadikra mutatott, és azt mondta: -"Ne merjetek szembeszállni hatalmammal, a világ az enyém... -majd fölemelte azt a gömböt, melyre az imént mutatott, és így folytatta: -Ide számüzőm lelketeket örökké, a Föld fogságába, de talán egy napon majd újra testet kaptok"- (Amikor ezt mondta, Anita felé fordult) Azzal egyet suhintott, és a két lény testtelen alakként suhant a Föld felé. Anita tenni akart valamit, de csak lebegett, kiálltani akart, de a levegő hangtalan...egyszer csak nagy koppanást hall, fájt a háta, kinyitotta szemét, ott állt barátai előtt, a könyv mellett, a lány visszacsapta a könyv fedelét, és elmesélte barátnőinek a történetet, azok ámélkodva halgatták, csak Dzsenifer nem szólalt meg, fejében kezdett összeállni a kép... Amikor valamennyien hazaérkeztek ( a civilizált világba, otthonukba), Dzsenifer elmondta gondolatát: Az az angyal aki a könyvben volt, és száműzték, a lelke téged talált meg, ígyhát, Anita, te angyal vagy! (Ezt neve is bizonyítja: GYALnosi ANita = an+gyal=angyal).